Zolika... egy esős, csendes délelőtt.

Zolika...

Esős, csendes délelőtt. Építgeti a vasútját. Dolgozik rajta kitartóan. Annyi ötlete van... És meg kell néznem, hogy most éppen hogyan tekeredik a felüljáró alá a vasút. Közben beszél mindenféléről. - Ha majd ebédelni megyünk, összerakom gyorsan a vasutat, ha jön a Laci, odaadom neki az ételhordót, elveszem a másikat, leteszem a konyhában (bizony, ezt ő intézi. Kimegy a kapuig, ha halljuk az autót, kicseréli az edényeket és behozza a konyhába. Ez az ő feladata), ebédelünk, én gyorsan megmosom a fogam, amíg a kislányok megmossák majd megágyazok és lefekszem. - Valahogy így szoktam én is mondani. Felismerem magam... Valahogy be kell osztanom az időt, szerveznem kell, mit, hogyan, mikor teszünk. Mondom is nekik. Ő pedig figyel. Minden szót figyel.

Ma tőle hallottam a tervet délelőtt, játék közben, hogyan csinálja majd. Elérkezett a rendrakás ideje, szólok. - Még egy kicsit... - Jó. Hagyok pár percet, hogy befejezze a játékot. Akkor most. - Még... - Elkezdek rendet rakni. - Rendben, Ibi, pakolok. És teszi is. Aztán megy, és ahogy délelőtt eltervezte, mindent úgy tesz. Semmit nem hagy ki. Mire beérünk a lányokkal a szobába, már megágyazott, és fekszik.

Amikor a motiváció belsővé válik, amikor neki jó, hogy rendbeteszi a dolgait, az az elérendő cél. Nem azért, mert különben következménye lesz, nem azért, mert Ibinek úgy tetszik, hanem mert neki magának van igénye rá. Gratuláltam neki, és megköszöntem az Úr Jézusnak, hogy segít neki.

Vannak rossz hangulatai, indulatok, feszültség benne, de közben éles szemmel figyel mindent és mindenkit maga körül. Ha valami kiborul, szól, vagy szalad és feltörli. Nagyon szeret elintézni feladatokat. Nyugodtabb, ha rendben mennek körülötte a dolgok. Ha tud valamin változtatni, nem kell bíztatnom, megteszi magától.

Igazi férfi. Felelősséget vállal. Jó úton halad, hogy saját tetteiért is vállalja. Szereti, ha értelme van annak, amit tesz. Szeret dolgozni. Bármit. A munka nehezét magára veszi. Gondoskodó. Határozott és meleg szívű egyszerre. Elismeri, hogy én vagyok a főnök, de készül a szerepére. :) Néha megbízom, hogy felügyelje a lányokat. Anélkül is megteszi, de ilyenkor felhatalmazása van rá. Komolyan veszi.

Nagyszerű férj és apuka lesz belőle egyszer. Nekem pedig abban a kegyelemben lehet részem, hogy láthatom, hogyan formál egy kisfiút férfivá Isten. Ámulok...