Ballagás

Amikor vége az utolsó dalnak is, és a varázslat szétfoszlott már. Magányos tárgyak az elhagyott színpadon. Fölborult székek és konok homály. Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt. Ki mondja meg, dalaimból mennyi maradt?

Balázs Fecó írja le egy koncert utáni hangulatát ezekkel a szavakkal. Ez jutott eszembe most, ahogy jól esően fáradt, kissé lelassult beszéddel búcsúszkodnak a lányok egymástól, miután mindenki elment és összepakoltunk.

Egy év. Egy év a Bethlen Bástya Családi Bölcsődében. Az ifú Sámuel jut eszembe. Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből. Hogy ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem estek a fölfdre az itt töltött percek.

Emlékszel még, jó barátom,
Mikor először láttad meg a kabátom?
S anyukád mögé bújtál előlem,
S én kérdeztem: miért félsz te tőlem?

Az Úr áldjon és őrizzen egész életedben!